What I learned from volunteering (during a pandemic) – Part 1

As a young person in Hungary, I often see just how negative the general attitude towards refugees and migrants is. Many people have strong prejudices when it comes to those who came here from a different country – and I think this is the biggest problem, as these prejudices are completely baseless and unjustified. This is where we need to start if we want to make a change.

 

I believe that change actually starts with the small things, so simply striking up a conversation about this topic can already be of great help. In a world where it is so easy to get deceived by false and misleading information, I think the most effective solution is to start talking about migration and the situation of refugees in our own communities.

 

Besides being and staying informed, it is also very important that we do our best to help others – in this case, refugees. So when I had the opportunity to offer help to an actual family, I accepted it immediately.

 

Through JRS, I met with this refugee family from Pakistan with three little girls and a baby boy. My task was to help their eldest with her studies: mostly with reading or maths. It was very difficult at the beginning, since we didn’t share a language, but multiplying, for example, is the same all over the world, and that was common ground to start with. Helping her study Hungarian was more complicated, as Urdu (her native language) is so radically different that we had troubles even with basic pronunciation.

 

The real challenge, though, began when the lockdown started in May 2020 and we couldn’t meet in person anymore.

 

To be continued…

 
 

Hungarian version

Önkéntesség egy világjárvány alatt – 1. rész

 

 

Én mint magyar fiatal, sokszor tapasztalom azt a környezetemben, hogy a migránsok, illetve menekültek rossz megítélésben részesülnek. Úgy gondolom, hogy alapvetően ez a legnagyobb probléma, ugyanis sokan előítéletesek külföldről érkezett embertársainkkal szemben. Azonban ezek az ítéletek teljesen alaptalanok, ezért gondolom úgy, hogy ezen a területen kell a változásokat meghozni.

 

Hiszek abban, hogy a változások kicsiben kezdődnek, éppen ezért már az is rengeteget segíthet egy probléma megoldásában, hogyha egészen egyszerűen párbeszédet kezdeményezünk az adott témával kapcsolatban. A mai világban könnyen megvezetés áldozatául eshetünk, ezért tartom azt a legjobb megoldásnak, ha közösségeinkben diskurzust indítunk a menekültekről, illetve a menekültek helyzetéről.

 

Azonban azon kívül, hogy tájékozódunk a témában, természetesen az is fontos, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük annak érdekében, hogy másokon, ebben az esetben a menekülteken segítsünk. Éppen ezért amikor az ölembe pottyant a lehetőség, hogy személyesen tudjak menekültek segítségére lenni, egyből éltem vele.

 

A Jezsuita Menekültszolgálaton keresztül kerültem kapcsolatba egy Pakisztánból idemenekült keresztény családdal, ahol 3 alsós kislányt, és egy újszülött kisfiút ismerhettem meg. A feladatom az volt, hogy minden héten egyszer tanuljak a legidősebb lánykával, segítsek neki matekházifeladatban, vagy esetleg gyakoroljuk az olvasást. Kezdetben ez nagyon nehezen ment, ugyanis nem volt közös kommunikációs csatornánk, de végül is 12*5 minden nyelven 60. A magyar tanulás azonban sokkal nehezebb volt, ugyanis az urdu nyelv, amit Pakisztánban beszélnek nem sokban hasonlít a magyarra, ezért még a szótagok kiejtésével is meggyűlt a bajunk.

 

De az igazi kihívások csak akkor jöttek, amikor 2020 márciusában kikiáltották a karantént, ezért a személyes találkozókat fel kellett függesztenünk.